A Felsőfokú Gépipari Technikum és a Középfokú Technikum éveken keresztül egymás mellett végezte a tevékenységét. A középfokú technikusképzés kifutó évfolyama 1968-ban végzett az iskolában. A bővítésekkel, átalakításokkal, gépesítésekkel, a tanszéki oktatási rendszer megerősítésével, szakok és ágazatok tanterveinek kidolgozásával a tantárgyprogramok korszerűsítésével, a tananyag rendszerezésével 1969-re dr. Angyal Béla vezetésével készen állt az intézmény az átalakulásra.
Dr. Angyal Béla alapító főigazgató
Az Elnöki Tanács 1969. évi 25. számú törvényerejű rendelete intézkedett a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola feladatául a gépipari gyártás műszaki előkészítésének, a gyártási folyamatok tervezésének, az egyszerűbb gyártóeszközök tervezésének és gyártásának, a gyártó-szerelő üzemek vezetésének és szervezésének, a termelés programozásának és irányításának, a termelést kiszolgáló üzemek irányításának és gépi berendezései üzemeltetésének irányítására alkalmas műszaki szakemberek képzését határozta meg.
Az Oktatási Minisztérium 1970-ben rendelkezett az újonnan létesített főiskolák működésével, szervezetével összefüggő kérdésekről, amelynek alapján 1971-ben készült el az 1987-ig érvényes Szervezeti és Működési Szabályzat.
A főiskola létesítését követően több vidéki felsőfokú gépipari technikum megszűnt. Az Oktatási Minisztérium ezzel párhuzamosan Miskolcon, Győrött, Szombathelyen és Székesfehérvárott kihelyezett főiskolai tagozatokat létesített. Később, 1972-ben a szombathelyi tagozat megszűnt, 1974-ben a miskolci, 1976-ban a győri tagozat konzultációs központtá alakult át. Az igényeknek megfelelően 1974-től Kaposvárott működött konzultációs központ.
Az Országgyűlés által 1986. júliusi határozat szellemében a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola többszintű fejlesztési folyamatot indított el, melynek középpontjában a főiskola és a gyakorlat szorosabb együttműködésének erősítése, az intézmény és a gépipar területén élenjáró termelőüzemek és intézetek közötti kapcsolat erősítése állt. A szakosodási rendnek megfelelő, belső tartalékok feltárása és a széttagoltság megszűntetése érdekében a korábbi kilenc tanszék helyett 1987. június 30-ától négy vertikális intézet működött: Gépgyártástechnológiai Intézet, Gép- és Rendszertechnikai Intézet, Informatikai és Szervezési Intézet, Társadalomtudományi és Tanárképző Intézet.
Az intézményi önállóság növekedésével 1988-ban a főiskola korszerűsítette, decentralizálta gazdálkodását, s bekapcsolódott az országos szintű béralapkötöttségektől mentes gazdálkodási kísérletbe. Az irányítási és működési tapasztalatok alapján 1991-ben a szervezeti rend megváltoztatásával visszaállították a tanszéki oktatási rendszert.
Az 1972-es oktatáspolitikai határozatot követően számos kezdeményezés született a felsőoktatás korszerűsítésére, majd 1978–80 között átfogó helyzetelemzésre került sor. A minisztertanácsi határozat a fejlesztés rövid távú feladatai között felhívta a felsőoktatási intézményeket „…a tantervek korszerűsítésére, a képzési idő racionálisabb kialakítására és kihasználására…”.
A Művelődési Minisztérium 1984 szeptemberében munkaokmányként jóváhagyta és kibocsátotta a szakági fejlesztési irányelveket, köztük a „műszaki felsőoktatás fejlesztésének irányelveit”, amelyek alapján a főiskola kidolgozta a 2000-ig szóló fejlesztési tervét. Célul tűzte ki az új tantervek tapasztalatainak összegzését és rögzítette a továbbfejlesztés irányelveit, kiemelve a szélesebb körű alapozás szükségességét; valamint a moduláris tantervi szerkezet kialakítását mind alaptudományi, mind szaktudományi vonatkozásban.
Laboratóriumi gyakorlaton
A fejlesztési tervet a Művelődési Minisztérium elfogadta. Az 1985/86-os tanévben lezárult az új tantervek első ciklusa, így lehetővé vált a tapasztalatok összegzése, a tantervek felülvizsgálata, támaszkodva már a felsőoktatás távlati fejlesztési koncepciójára és a főiskola hosszú távú fejlesztési tervére.
A hazai és a nemzetközi felsőoktatásban rangot kivívott főiskola oktatási profilját szélesítve a piaci igényeknek megfelelő képzést nyújtott, melynek eredményeképpen az intézmény nevéből a „gépipari” jelzőt 1991-től elhagyta, Bánki Donát Műszaki Főiskola néven folytatta tevékenységét. Az intézményt és a képzési területeit a Magyar Akkreditációs Bizottság 1994/95-ben az elsők között ismerte el. A Bánki Donát Műszaki Főiskola megvalósította képzési profiljának bővítését, kínálata megfelelt a jelenlegi piaci igényeknek, belső rendje kialakult, a minőségbiztosítási feladatok, felelősségek és hatáskörök definiáltak, a nyugodt munka feltételei adottak voltak.
Korszerű CNC megmunkáló központ
Az intézmény képzési és infrastrukturális adottságai a lehetőségeknek megfelelően fejlődtek, információs hálózati rendszere jelentősen korszerűsödött. Az intézmény fő profilja a főiskolai gépészmérnökképzés, az erős informatikai alapokra épülő – a gazdasági élet számos területén keresett – műszaki menedzser és műszaki informatikus oktatása, valamint az összes szakhoz kapcsolódó mérnöktanári képzés volt.
A főiskolának két egyetemi tanára, öt Széchenyi Professzori ösztöndíjasa volt, a tudományos fokozatúak aránya 17 %, egyetemi doktori fokozattal pedig az oktatók 48 %-a rendelkezett. A tudományos-szakmai eredményesség főiskolai szinten elfogadott legfőbb mutatója a szakirodalmi tevékenység volt. A főiskola oktatói az 1992–98-as években 745 publikációt, jegyzetet, szakkönyvet jelentettek meg. Az oktatók közel 45–50 %-a publikált rendszeresen.
A főiskola a magyar felsőoktatás hallgatói létszámának közel egy százalékát képezte. A Bánki Főiskola társult tagja lett a budapesti műszaki főiskolák együttműködésére alapított Budapesti Politechnikumnak. A főiskola ezekben az években – mint a Budapesti Politechnikum tagja – részt vett két multidiszciplináris mérnökképzésben is. Az egyik a biztonságtechnikai szak, a másik pedig az angol hagyományokon alapuló, angol nyelven folyó integrált gépész-villamos mérnök oktatás volt.
A főiskola a Budapesti Politechnikum tagintézményeként az 1999-es jubileumi évben a XXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Műszaki Tudományi Szekciójának rendezésében vezető szerepet vállalt: dr. Czinege Imre tanszékvezető egyetemi tanár az ügyvezető elnöki, dr. Gáti József docens, főtitkár, az ügyvezető titkári feladatokat látta el.
A műszaki, technikai fejlesztések túlnyomó részét kutatási, pályázati pénzek elnyerésével segítették. A főváros központjába beágyazott régi épületben az intézmény komoly helyhiánnyal küszködött. A főiskola nagy gondot fordított a hallgatók kollégiumi elhelyezésére: az alacsony befogadóképességű saját kollégium mellett két helyen bérelt férőhelyet, így a jubileumi évben 380 vidéki hallgató tudott méltányos térítési díj ellenében szálláshoz jutni.
Dr. Gáti József