A jogelőd intézmények története szervesen összefonódik, az Állami Közép Ipartanoda és a Mechanikai és Órásipari Szakiskola létesítése egyazon időszakra, a közoktatás fejlesztése, az iskolaépítési korszak idejére esik.
Az iparos képzés kezdete
A középfokú ipariskola eszmei megteremtője Eötvös József, aki vallás- és közoktatásügyi miniszterként küldte el Szakkay József kassai főreáliskolai tanárt francia és belga ipariskolák tanulmányozására. Szakkay 1872-ben magániskolát szervezett Kassán „Gépészeti felsőbb ipartanoda” néven, melyet 1876-ban államosítottak. Már az első évek bebizonyították, hogy hasonló iskolákra szükség van. A fiatal gyáripar szakemberhiánya, a kézművesipar elmaradottsága és gyengesége arra késztette a kormányt, hogy a fővárosban központi mintaiskolát szervezzen és hozzon létre a nagyipar előmunkásainak és művezetőinek képzésére.
Az elhunyt Eötvös József helyére az egyik legjobb barátja, dr. Trefort Ágoston került, aki a vallás- és közoktatási miniszteri tárca (1872–1888) mellett az 1876–1878. közötti időszakban a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi tárcát nagy hozzáértéssel és óriási buzgalommal vezette. Trefort Ágoston vallási és közoktatási miniszter irányításával indult el a műegyetem nagyszabású építkezése, a kolozsvári egyetem fejlesztése, a budapesti Zeneakadémia megalapítása és még számos oktatásfejlesztési intézkedés. A jeles államférfi kulcsszerepet játszott az iparoktatási intézményrendszer kiépítésében is.
Eötvös József és dr. Trefort Ágoston
Az Állami Közép Ipartanoda alapításának 140. évfordulója
A Budapesti Állami Közép Ipartanoda szervezeti szabályzatának és tantervének kidolgozásával Trefort Ágoston Gönczy Pál miniszteri tanácsost és Stoczek József műegyetemi tanárt és rektort bízta meg. A felterjesztést 1877. szeptember 10-én Trefort jóváhagyta. Az épület bérbevétele, berendezése, az igazgató személyének kijelölése, a tanárok megbízása után 1879-re tűzték ki az első tanév megnyitását. A „közhírré tétetés” 1879. október 23-án jelent meg az újságokban. „Az újonnan alapított állami középipartanoda igazgatóságától a következő sorokat vesszük: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium f. évi november hó 2-dik napján a Bodzafa u. 28. sz. alatt egy közép ipartanodát nyit meg, amelyben a nagyipar számára előmunkások és művezetők képeztetnek”.
Az újságcikk részletesen felsorolja a tanterv szerinti szaktárgyakat a három szakosztály (építészeti, gépészeti, gyáripari) jellegének megfelelően. A tudósítás szerint „Az intézetbe rendes tanulóul felvétetnek: Azok, akik az ipartanulók számára szervezett iskola háromévi tanfolyamát bevégezték, s legalábbis jó osztályzatú bizonyítványuk van. A polgári iskola vagy középtanoda négy első osztályát jó sikerrel végzett tanulók. Iparossegédek és mind azok, akik az előző két pontban kívánt készültségüket vizsgálat útján bizonyítják. A tanítás díjmentes. A beiratkozás az intézet igazgatójánál november hó 2. napjától 15-ig tartanak”.
1879. december 7-én az intézet számára bérelt, Bodzafa utca 28. számú (ma VIII. Somogyi Béla utca 28.) egyemeletes házban kezdődött meg a képzés. „Nagyszámú díszes közönség” jelenlétében hangzottak el a megnyitó szavai. Az első „csonka tanévről” a korabeli sajtóban megjelent közlemény szerint: „A késői megnyitás miatt az első tanév 7 hónapra korlátozódva, a tanítás megszakítás nélkül folyt 1880. június 29-ig".
A Budapesti Állami Ipariskola pecsétnyomója
Az igazgató és hét tanár alkotta a tantestületet. Tevékenységük elsősorban a gyenge előképzettségű és „haszontalan természetű” tanulók fegyelmezésével és nevelésével telt el. Az első év oktatási eredményei nem voltak kiemelkedők, de „ipari tevékenységük” már említésre méltó. A Pedagógiai Szemle 1880. évi 1. kötete a 155. oldalon irodalmi hirdetéseiben a „mintalapok kiadása miatt”, meg egyébként is, „mint hasznos vállalatot” említi az ipariskolát.
Az első tanév közepén az igazgató indítványozta a szervezeti szabályzat módosítását. Trefort az indítványt kedvezően fogadta és kidolgoztatta a módosító tervezetet, majd 1880. június 6-án kiadta, mint szabályrendeletet. Trefort az önálló fém-vas, fa és műbútor, továbbá a szövetipari tagozat beindítását javasolta, de ebből a szövetipari nem valósult meg, mert textilipari szakértők máshol javasolták felállítani a különálló iskolát. Az első tanév 20 fős tanulólétszáma az 1889/90-es évekre tízszeresére emelkedett. A folyamatos fejlődés zálogát az iskola képzési profiljának bővítése jelentette.
A Technológiai Iparmúzeum létrehozása
Trefort Ágoston még egy olyan új intézményt alapított, amely hazánk ipari fejlődésére és az iskola életére is jelentős kihatással volt. Ez az intézmény a Technológiai Iparmúzeum, létrehozásának gondolata már az első Iparegyesület működése idején megfogalmazódott. Hasonló jellegű intézményeket a fejlett ipari államok már a XIX. század elején alapítottak. A hazai Iparmúzeum létesítésének gondolatát Trefort gróf Zichy Jenőhöz írt, a Pesti Naplóban közzétett levele mutatta be.
A Technológiai Iparmúzeumot szervező bizottság 1882. június 14-én tartotta alakuló ülését. A Beleznay-kerti épületet újjáépítették és 1883. június 24-én 10 órakor az Iparmúzeumot Trefort miniszter hivatalosan és ünnepélyesen megnyitotta. Az alapszabály szerint: „... a hazai kézművesipart, elsősorban pedig a fa- és fémipart közhasznú szakismereteknek, lehetőleg szemléleti úton való terjesztésével támogatni, s a jelenkori igényekhez képest fejlődését hathatóan előmozdítani” volt az Iparmúzeum hivatása. A Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum igazgatásával Trefort Ágoston Táborszky Ottó gépészmérnököt nevezte ki, aki 1889–1901. között szerkesztette és kiadta a Technológiai Lapok című szakfolyóiratot.
Dr. Gáti József