1969. március 4-én jelent meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1969. évi 6. számú törvényerejű rendelete a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola létesítéséről. Az intézmény feladatául a híradásipari berendezés- és készülékgyártás, a műszeripari és automatika berendezés és elemgyártás, a híradásipari alkatrészgyártás, a villamosgép- és készülékgyártás, üzemeltetés, karbantartás, a szabályozott hajtás-, vezérlőberendezés-gyártás, üzemeltetés, karbantartás munkafolyamatainak irányítására alkalmas szakemberek képzését jelölte meg.
Ugyanezen a napon jelent meg a Kormány 1007/1969. számú határozata a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Gyenge-, és Erősáramú Kari tagozódásáról, képzési idejéről és irányításáról. A Gyengeáramú Kara a Felsőfokú Híradás- és Műszeripari Technikumból alakult ki a Tavaszmező utca 15–17-ben, mely egyben a főiskola központi telephelye lett. Az Erősáramú Kar a Felsőfokú Villamosgépipari Technikumból jött létre a Nagyszombat u. 19. szám alatt levő telephelyen.
Az 1035/1970. Kormányhatározat megszüntette Székesfehérvárott a Felsőfokú Gépipari és Híradásipari Technikumot. Az intézmény híradásipari szakja beleolvadt a Gyengeáramú Karba Székesfehérvári Kihelyezett Tagozatként. Kezdetben híradástechnikai, majd 1971-től számítástechnikai és számítógépgyártási profillal kibővült a képzés, igazodva a város ipari hátteréhez.
Megalakulásakor a főiskola kari–tanszéki rendszerben működött. Központi oktatási egységeinek – Pedagógiai Tanszék, Marxizmus-leninizmus Tanszék, Idegennyelvi Lektorátus, Testnevelési Csoport – tevékenysége mindkét karra kiterjedt. A Gyengeáramú Kar oktatási egységeit az Alkatrészgyártó, a Folyamatszabályozási, a Gépészeti és technológiai, a Műszeripari, a Számítástechnikai, a Természettudományi, a Vezetékes híradástechnikai, a Vezetéknélküli híradástechnikai tanszékek képezték. Az Erősáramú Karon a Hajtásszabályozási, a Villamos gépek, a Villamosipari technológia, a Villamos készülékek, a Villamosművek, a Természettudomány elnevezésű tanszékek működtek.
1975-ben létrejött a Technológiai és Üzemszervezési Tanszék, jelezve a főiskolai profil bővülését. 1979-ben megváltozott a főiskola szervezeti felépítése, melynek következtében – általában két korábbi szakmai tanszékből – egy-egy szakintézet alakult, megszüntetve a kari tagozódást.
1991-ben a főiskola neve Kandó Kálmán Műszaki Főiskola elnevezésre változott, kifejezve ezzel a szélesebb képzési profilt. Szervezeti felépítésbeli változás volt szintén, hogy 1992-ben a Pedagógiai és Idegennyelvi Intézet szétválásával megalakult a Nyelvi Lektorátus, valamint a Pedagógiai Tanszék. Ekkor több intézet nevét módosították, és ezzel kialakult a főiskola szervezeti felépítése, mely 1999-ig nem változott.
A főigazgató irányítása alá tartoztak intézetigazgatóval az élükön a következő oktatási szervezeti egységek: Józsefvárosi telephelyen Híradástechnika Intézet, Mikroelektronikai és Technológiai Intézet, Műszertechnikai és Automatizálási Intézet, Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet, Nyelvi Lektorátus, Tanárképző Tanszék, a Matematikai és Számítástechnikai Intézetnek e telephelyen működő Matematikai Csoport részlege; Óbudai telephelyen Automatika Intézet, Matematikai és Számítástechnikai Intézet, Villamosenergetikai Intézet; Székesfehérvári telephelyen Számítógéptechnikai Intézet, a hozzá kapcsolódó Gazdasági Osztállyal, a könyvtárral és a kollégiummal.
Laboratóriumi hallgatói mérés
1980-ban a kari szervezet megszűnt és a korábbi tanszékekből intézetek alakultak. A villamos üzemmérnök képzésben a tanterv – híradásipari, műszeripari és automatizálási, mikroelektronikai, alkatrész- és készüléktechnológiai, számítástechnikai eszközök, szervezés és számítástechnika alkalmazása, villamos gépek és készülékek, erősáramú automatika, villamosenergetika – szakokra és ágazatokra tagozódott. A műszaki tanár szak minden szakhoz kapcsolódott.
A hallgatók a képzés első évében alapozó tárgyakat, a második évben ágazati tárgyakat, a harmadik évben szakági ismereteket sajátítottak el. A műszaki tanár szakosok a negyedik évben pedagógiai, pszichológiai, módszertani és oktatástechnológiai képzést kaptak. 1987-ben a számítástechnikai szakemberek iránt mutatkozó piaci és hallgatói igényeknek megfelelően Főiskola megkapta az engedélyt a műszaki informatika szak indítására.
1993-ban a főiskola engedélyt kapott a műszaki menedzser szak indítására. Még ebben az évben a biztonságtechnika szakon is megindult a képzés, melyet a Budapesti Politechnikum keretében közösen indított a Bánki Donát, a Bolyai János Katonai, a Kandó Kálmán, a Könnyűipari és az Ybl Miklós Műszaki Főiskola.
1993-ban kezdődött meg a képzés az integrált gépész-, villamosmérnök szakon a Bánki Donát Műszaki Főiskolával és az angliai Nottingham Trent Universityvel közösen. A képzés célja, hogy természettudományos alapismeretekkel, széles körű műszaki ismeretekkel, villamos- és gépészmérnöki irányultságú szakembereket képezzen. A 6 féléves oktatás angol nyelven folyt, a végzett hallgatók megkapták a KKMF és a BDMF közös oklevelét, valamint a Nottingham Trent University „BEng” diplomáját. A végzést követően folyamodhattak az angol „Civil Engineer” címért.
A főiskola kidolgozta a kooperatív képzési programját, melyen a nappali tagozaton a 6 félévet eredményesen befejezett hallgatók vehettek részt. Ez 10 hónapos önkéntes szakmai gyakorlatot jelentett a képzést támogató cégeknél. A hét négy napján a már mérnöki feladatokat ellátó hallgatók egy napot a főiskolán töltöttek, ahol 150 órás képzésben részesültek.
1978-ban indult meg a főiskolán az üzemmérnök-továbbképzés. Ezek 20–30 órás, térítéses, esti képzések voltak számítástechnikai, híradástechnikai, elektrotechnikai, elektronikai, energiaipari, automatizálási témákban. A főiskola az elsők között kapcsolódott be a felsőfokú szakképzés tanterveinek és tananyagainak kidolgozásába, jegyzetek írásába. A szakindítási engedélyt a villamosmérnök-asszisztens képzésre 1998-ban kapta meg az intézmény.
Kiállítás az alapítás 100. évfordulóján
Évről-évre tavasszal rendezte meg a hallgatói önkormányzat a KIN-Kupát, a Kollégiumi Ifjúsági Napokat, amelyen humoros, esetenként lehetetlennek látszó feladatok megoldásával és tudományos előadásokkal, vetélkedőkkel mérték össze erejüket az intézetek diákjaiból összeállított csapatok. Szintén a tavaszi félévben tartották meg a „Kollégiumi Napok” rendezvénysorozatot, mely neves együttesek és művészek fellépésével zajlott. Az 1983-as év kiemelkedő eseménye volt az utolsó még működő, az 1930-as évekből való Kandó-féle fázisváltós villamos mozdony elhelyezése a Bécsi út 94–96. számú épület mellett.
A Kandó mozdony az óbudai telephely szimbólumává vált
A főiskola oktatásának színvonalát, elismertségét elsősorban az oktatói kar határozta meg. Az intézmény képzésének minőségéről a Magyar Akkreditációs Bizottság elismerő véleményt fogalmazott meg 1998-ban. Az oktatói kar integráció előtti létszáma 220 fő volt, köztük 16 oktató rendelkezett tudományos fokozattal. Jelentős részük ipari gyakorlatra tett szert, többségük az 1970–1980-as években általában többéves óraadói tevékenység után lett a főiskola főállású oktatója.